A találkozás

A Robert Jordan High School parkolója már félig megtelt, mire Melissa Thompson odaért.
Egy éve járt már ide, szerencsés esetben mindig együtt jött a szomszédfiúval, Howard Cooperrel, akivel általános iskolás kora óta jó barátok voltak és osztálytársak. A csendes, internet világában élő fiú hamar belopta magát a lány szívébe, kiskoruk óta szinte mindent együtt csináltak. Órákig tudták a fiúéknál a playstationt nyomni, koncertekre jártak, biciklizni, vagy piknikezni a Golden Gate Híd lábához. Melissa nagyon kedvelte a srácot, bár nem tetszett neki, hogy képes hajnalokig elmerülni a zombik, katonák, vagy a fantasy szörnyek világában, és reggelente elaludni, elkésni, mint most is. De hát ez volt Howie...
Melissa természetes barna, hosszú haja lobogott a szélben, ahogy keresztülhaladt a parkolón és a bejárat felé gyalogolt. Gyorsan kapkodta lábát, félt, hogy elkésik. Nem tartotta magát feltűnő szépségnek, a százhatvan centijével, rövid lábaival, lapos, fiús testalkatával nem tűnt ki a tömegből. Egyedül világoskék szeme volt az, ami tetszett neki saját magán. Nem öltözött divatosan, jobban szerette a kényelmes darabokat, most is egy szűk szárú sötétkék farmer volt rajta, fehér, apró kék virágmintás felsővel, agyonmosott farmerdzsekivel, fekete hosszú szárú tornacipővel. Mindig jobban szerette a romantikus stílusú ruhákat, vagy a sportos darabokat. Kész csapás volt ez az anyja számára, aki ruhabutikot üzemeltetett San Francisco szívében. Samantha hiába hordta haza a szebbnél szebb trendi darabokat, a lánya makacs volt, nem vette fel a kihívó ruhákat. Amúgy is gereblyének gondolta magát, irtózott a divatos cuccoktól.
Sóhajtva lökte be maga után a fekete, kovácsoltvas kaput és határozottan elindult befelé a hatalmas, szürke épültedbe - ami egykor biztos fehér volt. Az iskola épülete tekintélyt parancsolóan hatalmas volt, kétszintes, óriási területet elfoglaló, kocka alakú, rengeteg nagy ablakkal. Az iskola végében balra, terpeszkedett a softball, tenisz és focipálya, mögöttük egy épület, amiben a konditerem és az öltözők sorakoztak. Az iskola nagyban támogatta a diákok sporttevékenységeit, az épület nagy részét egy hatalmas sportcsarnok tette ki, és a jobb szárnyhoz tartozott egy tornaterem, ahol röplabdát és teremfocit gyakorolhattak és egy táncterem, ahová Mel péntekenként utolsó órában balettoktatásra járt.
Melissa besétált a hosszú folyosóra, a portásszoba és a menza mellett elhaladva balra ment, hisz az épület végében volt biokémia órája. A folyosó jobb oldalán a falakat világosbarna csempe borította, mint a padlót is, és véges-végig szürkészöld szekrények sora takarta be az egész falat, csak néha-néha tűnt ki közülük egy-egy ajtó. Balra sorakoztak a hatalmas ablakok, ha az ember kinézett, jól látta a futópálya rozsdaszínű homokját, közepén a füves pálya zöldjével.
A lány benyitott a terembe. Három padsorban ültek a fiatalok, élénken nyüzsögve. A tanár még nem volt bent, így nagy volt az alapzaj. A krém színű falat, növényeket és állatokat ábrázoló plakátok borították, hátul a szekrényekben, mindenféle bábuk sorakoztak kivehető testrészekkel, bogárgyűjtemény, mikroszkóp, kémcsövek, és egyéb használható limlom tornyosult a polcokon.
A középső padsor negyedik padjában megpillantotta Sona McCarthy-t a barátnőjét, és gyorsan lehuppant mellé. A lány átlagos külsejű, fénytelen szőke hajú, szürkés szemű, vékony teremtés volt. Divatjamúlt ruháiban olyan volt, mint egy szürke kisegér. Melissa jól kijött vele, mert nem volt beképzelt és nem fiúzott ezerrel, mint a legtöbben az ő korukban.
Az előttük lévő padban Beverly Foster ült, aki mindenben az ellentétük volt. A selymes hajú szőkeségnek hosszú lába volt, dús keble és világító zöld szeme. Beverly mindig a legújabb divatot követve öltözött, törzsvendég volt Melissa anyjának butikjában. Ő volt az osztály bajkeverője, színe és leginkább a ribanca. A lány folyton pasizott, és ha kinézett magának egy srácot, meg is szerezte. Melissa csodálkozott is, hogy ez a lány néha a társaságukba keveredett, de annak tudta be, hogy a népszerűsége növelése érdekében, néha leereszkedett  az olyan kis verebek közé, mint Sona és ő. Beverly, Will Denisonnal ült egy padban és élénken trécseltek. A lány padtársát Melissa kedvelte. Kedves volt, vicces és még jól is nézett ki, sötétbarna hajával és beszédes, mogyoróbarna szemével.
A fiú mosolyogva hátrafordult, amikor észrevette az újonnan érkezőt.
  - Szia, Melissa! Hol hagytad Coopert? - kérdezte a szürke pólós srác.
  - Fogalmam sincs. Biztos felemésztette az egyik virtuális élete. - válaszolta Melissa vidáman.
  - Tudnod kéne, mi van vele, hisz már olyanok vagytok, mint a házasok! - figyelt fel a beszélgetésre a fekete miniszoknyás és piros, fodros, mélyen dekoltált felsős Beverly.
  - Howie olyan, mint a testvérem! - tiltakozott a vádlott hevesen.
  - Milyen cukik vagytok! - gúnyolta ki a zöld szemű lány lenézően, aztán visszafordult a tanári asztal felé, mert megérkezett a biokémia tanár, Hank Taylor.
Már az óra felénél jártak és Melissa úgy érezte, zsong a feje az emberi tüdő működéséről szóló tananyagtól, amikor kopogás zavarta meg a tanár előadását.
Howard robogott be, világító piros széldzsekiben és kifakult, fekete farmerben. Zöld táskája az oldalán fityegett és sűrű bocsánatkérés közepette előadta, hogy nem csörgött az ébresztőórája. Melissa számtalanszor hallotta már ezt a kifogást, ahogy a tanárai is. Heti rendszerességgel késett, de már megrovást sem kapott, csak feljegyezték a naplóba, hány percet késett és szülőértekezleteken a szülei orra alá dörgölték.
A fiú vigyort küldött Melissának, aztán hátrament a helyére, legjobb barátja, Oliver Stone mellé.
A lány a fejét csóválva nézett utána. Látszott rajta, hogy kapkodva öltözött, a haja nem látott fésűt, mert szőkés barna tincsei rendezetlenül meredtek az ég felé, s levélzöld szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek. Pontosan úgy nézett ki, mint a zombik a játékaiban.
A nap unalmasan telt, biokémia után matek, gazdaságtan, politikatan, amerikai történelem, egészségtan, francia és testnevelés órája volt Melissának. Minden áldott nap ugyanazok a megszokott és szabadon választott órák.
Ebéd szünetben nagy volt a tolongás a menzán, Melissa inkább kihagyta az evést, és csak egy almát vett el a gyümölcsöspultról.
Melnek a francia órája megint közös volt Sonáékkal.
Éppen a padban ülve beszélgetett a barátnőjével, amikor Howie és Oliver odaléptek melléjük.
  - Csajok, suli után benézünk a Black Hookba, van kedvetek velünk jönni? - kérdezte a barna, borzos, szürke szemű, nagy fülű fiú, aki fehér kötött pulcsit viselt, barna kordbársony farmerrel.
Ahogy Melissa végigmérte, akaratlanul is elmosolyodott, hisz a srác le sem tagadhatta volna, hogy Howie jó barátja. Ugyanolyan bénán öltözött és sütött róla, hogy kocka.
  - Minek mentek ti egy biliárdklubba? - kapta fel a fejét Sona.
  - Azt mondják nagyon menő hely, sok jó arc megfordul ott. - válaszolta ártatlan képpel Howard. Aki ismerte, tudta, hogy éppen köntörfalaz.
  - És? - kérdezte élesen Melissa. Halványkék szeme a fiúra villant.
  - Na jó, az egyik hátsó teremben felállítottak néhány új játékgépet, azokat szeretnénk megkukkantani. - vallotta be Howie elpirulva.
  - Nem is ti lennétek! - nézett a plafonra lemondóan Melissa.
  - Menjünk, Melissa, jól hangzik! - bólogatott lelkesen a kék, hosszú egyszerű ruhás Sona.
  - És hol van ez a nevezetes Black Hook? - kérdezte Mel fanyalogva.
  - Természetesen a Ocean Beachen. - válaszolta tudálékosan Howard. - Két hónapja nyílt a hely, olyan kocsmaszerű szórakozóhely a tengerparton. Lehet biliárdozni, gépezni, inni, estenként még táncolni is, ha jól halottam.
  - De az nagyon messze van innen. - ráncolta a homlokát Melissa. - Még busszal is több, mint egy óra.
  - Akartok velünk jönni? - fordult ekkor hátra hozzájuk az előttük lévő padból Beverly. - Én is odamegyek, mert a haverom Ethan is ott lesz, és meghívott minket. Nyelvtan után Will-lel kocsiba pattanunk és lemegyünk a partra.
Így már Melissának sem volt kifogása, bár kissé furcsállta, hogy a szőke cicababa velük akar kocsmázni.
A lány vegyes érzelmekkel várta a délutáni szórakozás kimenetelét. Kíváncsi volt az új helyre, és arra is, miért ilyen kedves velük Beverly.
De sajnos nem tudott puhatolózó kérdéseket feltenni, mert megérkezett a francia tanár, és elkezdődött az órájuk...
Testnevelés órán Mel a futópályán küzdött a gátfutással, hétfőnként atlétikára járt, míg Howie teniszezni, Sona röplabdázni.
Egy óra múlva már Will nyitott, piros terepjárójában szorongtak. A barna srác vezetett, mellette feszített Beverly, hátra préselődött be Melissa, Sona, Howie és Oliver.
A kocsi könnyedén suhant a lejtős utcákon, mire Melissa észbe kapott, már a kikötő környékén autókáztak. Vidáman telt az út, mert Sona nem igazán örült, hogy Oliver ölében kellett utaznia és csipkelődött a fiúval, az meg irult-pirult.
  - Beverly, tulajdonképpen miért rángattál minket magaddal? - szólt előre a Howie oldalán préselődő Melissa. Végre kijött rá a lépés, hogy kifaggassa a szőkeséget.
  - Igazából téged akartalak hozni, a többiek nem fontosak, csak azt akartam, hogy mindenképpen gyere. - fordult hátra Beverly. Megölelte a kocsi háttámláját, és hátrasimított egy hosszú tincset, amit a szél az arcába fújt.
  - De miért? - a meglepetéstől Melissa szeme elkerekedett.
  - Tudod, hogy az exem, Ethan és Scott jóban vannak... Mostanában sokat lógtam velük, Scott még mindig oda van érted, és ő kérte, hogy hozzalak magammal, hogy legyen alkalmatok megismerkedni. Neki tettem szívességet. - Bev úgy beszélt erről, mintha csak az időjárást elemezte volna, s nem is egy cselszövést tálalna éppen. - Mostanában Ethan ki akar békülni velem, bár nem tudom, érdemes-e felmelegíteni valamit, ami már egyszer elromlott, de azért jóban vagyunk, és élvezem, hogy pedáloz.
Melissa megborzongott, de nem a kocsiba besüvítő szél miatt, hanem a gondolattól, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Scott Jenningson már több mint egy éve odavan érte. A fekete hajú, sötét szemű, vagány, modell kinézetű fiú a suli kezdete óta ostromolta Melissát, de ő mindig lerázta, valamiért nem volt az esete. Bosszantotta, hogy Beverly játssza a kerítőnőt, még akkor is, ha csak azért csinálja, hogy ezzel imponáljon a volt pasijának. De mielőtt a lány megszólalhatott volna, Howie mordult a szőke csajra.
  - Mi jogon avatkozol Mel életébe? - kérdezte a fiú élesen. - Ha bejönne neki Scott, már lépett volna.
  - Neked ehhez semmi közöd, öcsi! - gúnyolta ki Beverly. - Hadd döntse már el Melissa, hogy kit és mit akar. Nem vagy a tesója, vagy a férje, hogy helyette dönts! Bár tudom, hogy neked az a legkényelmesebb, ha csak te vagy mellette!
Howard kábé olyan piros lett, mint a kocsi, amivel az óceánparton száguldottak. Nem szólt semmit, csak ökölbe szorította a kezét, és haragosan nézett a kotnyeles szőkére.
Sona figyelmeztetően megköszörülte a torkát, mire Beverly duzzogva előre fordult, és Will-lel kezdett társalogni.
Melissa magában füstölgött. Ha előre tudja, hogy egy megtervezett randira rángatják, bizony nemet mondott volna. De már nem volt mit tenni, mert lefordultak az útról és leparkoltak a Black Hook előtt.
A fiatalok kimásztak a telepjáróból. Beverly és Will előre mentek, a szőkeség elvégezte a dolgát, elhozta őket, most már nyugodtan faképnél hagyhatta a nyomi bandát.
Mel, Sona és a két fiú bizonytalanul indultak utánuk. A híres és nevezetes Black Hook, kívülről úgy nézett ki, mint a westernfilmekből ismert verekedős kocsmák. A falait faburkolat fedte el, az ablakokon zsindely díszelgett, a tető ferde volt, mint errefelé az utcák is. A felirat mellett a homlokzaton egy fekete vasmacska lógott, innen kaphatta a nevét a bár.
Mikor bementek, először csak a nagy tömeg szúrt szemet Melissának, innen is látszott, hogy milyen felkapott a hely. Ahogy beléptek, balra megpillantották a bárt, ami előtt nagyhangú fiatalok söröztek. Jobbra kisebb kocka asztalok sorakoztak matróz stílusú kék-fehér terítékkel. A falakon különböző méretű és alakú hajóhorgok lógtak és ez is jól illett a kalóztanyára emlékeztető berendezéshez. Az asztalok mögött állt egy zenegép, abból bömbölt a rockzene. A terem végében egy ajtó vezetett a játékterembe, ahol több biliárdasztal, dárc és játékgép szolgált a fiatalok szórakozására. Melissa hamar megcélozta az első legközelebbi asztalt, Sonával le is ültek, míg a két fiú egyből hátrafelé vette az irányt a játékterembe.
Will csatlakozott a csajokhoz, míg Beverly a szomszéd asztalnál ücsörgő ismerőseinek köszöngetett. A fiú hozott egy-egy pohár narancslét a lányoknak, döcögve beszélgettek mellette, amikor visszajött a hátsó teremből Howie és Oliver. Howard lehuppant Melissa mellé, míg Olivernek már nem maradt hely a négy személyes asztalnál, így a szomszéd asztaltól kért el egy súlyos, faragott széket és Sonát arrébb paterolva közéjük furakodott.
  - Hol a hódolód, Mel? - kérdezte vidáman Howard.
  - Igazából ebben a tömegben szét se néztem. - vallotta be a lány szemlesütve. És tényleg nem mert nézelődni, nehogy az  udvarlója azt higgye, miatta jött ide. Emberek jöttek-mentek körülöttük, a bárnál nagy volt a tolongás.
  - A lovagod a bárpultnál ül. Nem jössz oda? - kapta el a lány csuklóját Beverly.
  - Nem. Jó itt nekem! - húzta vissza a kezét duzzogva Melissa.
  - Nagy kár! Ha meggondolnád magad, a bárpultnál leszek a srácokkal. - intett a pult felé a fejével a zöld szemű lány. Kacsintott, és már meg is indult a helyiség bárja felé.
Melissa követte a szemével a távozó lányt. Már fel is fedezte Ethant, a zöldeskék szemű srácot, hisz jellegzetes szőke, melírozott fejét nem volt nehéz kiszúrni. Mellette ott feszített a fekete bőrdzsekis, fekete hajú Scott. Mel már épp el akarta kapni róluk a tekintetét, nehogy kiszúrják, hogy őket lesi, mikor meglátta Őt...
A két fiúval volt egy másik srác. Az idegennek nyakába lógó, világosszőke haja volt, különösen kék szeme, csontos, sovány arca, mégis jóképű volt a maga módján. Fekete-kék kockás inget viselt, egy fehér pólóval és egy agyonszaggatott nadrággal. Mindenféle bőr és ezüstláncok lógtak a nyakában és a csuklóján is vastag fekete karkötők és gyöngyök virítottak. Sütött a srácból a lazaság és hogy tisztában van vele, jól néz ki. Melissa le sem tudta venni róla a szemét, valami ismeretlen erő hajtotta a fiú felé, mintha eddig a percig őt várta volna. Mintha a végzet küldte volna az útjába. Megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett iránta, soha ezek előtt nem tapasztalt még ilyet. Csak féloldalról látta, mégis, amikor érzéki szájára esett a pillantása, a fülében hallotta zakatolni a saját szívverését. A fiú, mintha megérezte volna, hogy figyelik, egyenesen Melissára pillantott és hideg kék szeme felizzott, amikor felfedezte a lányt. Mel szívverése kihagyott egy pillanatra, aztán ijedten kapta el a tekintetét, és a falon függő vasmacskákat kezdte tanulmányozni, hogy leplezze zavarát, és lenyugodjon egy kicsit. Nem tudta, mi történik vele, eddig sosem zaklatta fel egy idegen sem. El akarta felejteni ezt a felkavaró érzést, amit a dögös pasi váltott ki belőle, ezért megpróbált az asztaltársaira figyelni. Will éppen rábeszélte Sonát, hogy nézzenek be a játékterembe, így Oliverrel együtt eltűntek a hátsó teremben. Csak Howie maradt a lány mellett.
A srác épp egy játékprogramról mesélt, amit tegnap éjszaka töltött le, de a lány nemigen hallotta, miről fecseg a jó barát, mert még mindig az idegen járt a fejében, akkor is, ha többet nem mert felé nézni. Csak bambán bámult maga elé, kezében a fél pohár narancslét forgatva. Két perc múlva lesett megint Scotték társasága felé. Beverly épp Ethan derekát ölelve pusmogott a fiúkkal.
Kis idő múlva a lány is eltűnt a srácok mellől, hátrament a játékterembe, aztán visszajött, és leült Melissával szemben.
  - Will és Sona dárcozni készülnek, nem csatlakoztok? - kérdezte kedvesen mosolyogva Bev.
  - Én kihagyom, béna vagyok mindenféle dobálózásban. - vallotta be Melissa.
  - Akkor te, Howard? Gyere már, jó buli lesz! - kérlelte a szőkeség a fiút, és a karjába kapaszkodott.
  - Nem is tudom... - kezdte a fiú bizonytalanul.
  - Bev, ki az a srác Scottékkal? - kérdezte Melissa megszakítva a beszélgetést.
  - Jay Amstrong. - felelte Beverly és cinkos pillantást vetett Melissára. - Dögös a csávó, jó ízlésed van! Ethan új osztálytársa, ma kezdett a sulinkban, de nem egy mintagyerek. Kocsilopásért ült előzetesben, falja a csajokat, és minden jó buliban ott van. Nem a te súlycsoportod, drágám! De ha kell, szólok az érdekedben. - vigyorgott Bev, és még mindig Howie karját szorongatta.
  - Jaj, ne! - csattant fel Melissa ijedten. Még csak az kéne, hogy ez a szeleburdi liba kikotyogja, hogy érdeklődik Mr. Rossz fiú iránt. Elsüllyedne szégyenében.
Howie szótlanul hallgatta a lányok fecsegését, és egyre jobban úrrá lett benne a feszültség. Nyolc éves kora óta ismerte Melissát, de eddig egy fiú iránt sem érdeklődött. Ő is a pult felé nézett, hogy szemügyre vegye a srácot, akiért a lányok úgy odavoltak. Howard inkább ellenszenvesnek találta a szőke, hosszú hajú, művészien borzos, sovány testalkatú fiút. Scotthoz képest nem volt igazán jóképű, nem értette, mit esznek rajta a lányok. De egyre jobban aggasztotta, hogy Melissának bejön ez a drogdíler kinézetű fazon.
  - Howie, gyere már dárcozni! Félek, hogy Will és Oliver nem lesznek sportszerűek Sona ellen! - rángatta a Melissát bámuló fiú karját Beverly.
  - Én nem... - kezdte a fiú, de a törékeny lány minden erejét bevetve felrángatta a székről, és a játékterem felé tuszkolta. Mielőtt eltűntek volna, vigyorogva integetett a bárból őket figyelő Ethannek.
Melissa magában maradt az asztalnál, és idegesen babrálta a haját.
Jay Amstrong lazán ült a Black Hook bárpultjánál egy fekete, magas lábú bárszéken és unottan hallgatta Ethan barátjának szövegelését szíve hölgyéről. Nem értette, hogy lehet valaki egyetlen lányba ilyen szerelmes. Ő általában több lányt szeretett és lehetőleg mindet egyszerre. Míg Scott a jégszívű kis csajról tartott előadást, addig Jay a teremben nyüzsgő felhozatalt mustrálta. Voltak ott dús keblű szőkék, érzéki vörösek, titokzatos feketék, vagy éppen unalmas barnák, de Jay pillantása újra és újra visszatért a kis barna, csókos szájú, apró termetű, kék szemű lányra, aki magára maradt, mert Ethan flúgos barátnője elrángatta mellőle a nyominger gyereket. Volt valami az ábrándos tekintetű kislányban, ami megmozgatta a fantáziáját. A szeme akaratlanul is felcsillant.
  - Még csak ma ismertelek meg, Amstrong, de már ismerem ezt a vadásztekintetet. - lökte meg a könyökével Ethan Jay-t, és sörösüvege nyakát odakoccintotta a fiúéhoz.
  - Ne rontsd már az imaegemet, haver, még a végén azt fogják hinni, kiszámítható vagyok! - nevetett a szőke srác, és ilyenkor két gödröcske jelent meg az arca két oldalán. - De igazad van, kinéztem magamnak valakit, és hogy lásd, a tettek embere vagyok, megyek és megkörnyékezem a kicsikét!
  - Jaj, szegény kislánynak! - vigyorgott a szürke inges, piros pólós és fekete farmeros Ethan.
Melissa unottan bámult kifelé az ablakon, a kikötői nyüzsgést figyelte. Szörfösök mászkáltak színes deszkákkal, fagylaltozó családok sétáltak, és turisták igyekeztek az óceán felé, ami innen sajnos nem látszott.
Melissa arra lett figyelmes, hogy szék reccsen mellette, és elkapta a pillantását az ablakról. Az ájulás környékezte, mert a jóképű szőke srác ült le vele szemben, a szék támláját előre fordítva, széttett lábbal terpeszkedve, karjával átölelve a háttámlát. A lány szíve úgy zakatolt, mint egy robbanni készülő gőzmozdony. Közelről még hihetetlenebbül kék volt a szeme, arca még markánsabb és vonzóbb, mint gondolta. A fiú nem szólt semmit, csak arcába lógó világos haja alól leste a lányt. Melissa keze megremegett, gyorsan az asztal alá rejtette, hogy leplezze a benne dúló... mit is? Idegességet, vagy zavartságot. Nem is tudta hirtelen, de kínosan érezte magát, hogy csak ülnek szótlanul. Nem ismerte a srácot, de valamiért félt megismerni.
  - Szia. - szólalt meg végül a srác, és olyan mosolyt küldött Melissa felé, hogy a lány azt hitte lefordul a székről, olyan hatással volt rá. - Jay vagyok. Mit ülsz itt egyedül?
  - A barátaim elmentek dárcozni, nem volt kedvem velük tartani. - válaszolta a lány félszegen. A gyomrában méhek repkedtek, és valami a torkát szorongatta.
  - Értem. - a fiú mosolyogva méregette a lányt. Szeméből egyértelműen piszkos gondolatok sütöttek. - Elárulod a neved, szépség?
  - Melissa vagyok. - a lány haragosan összehúzta a szemöldökét. - De nem kell hízelegned, és nyomulnod sem. Scott küldött, igaz?
  - Scott? - kérdezte értetlenül a fiú, de aztán eszébe jutott, hogy így hívják Ethan bőbeszédű barátját. - Miért küldött volna Scott?
  - Nem azért jöttél, hogy reklámozd nekem, milyen nagyszerű, jó fej srác, és rábeszélj, hogy adjak neki egy esélyt, és randizzak vele?
Jay megint mosolygott az orra alatt. Szóval így állnak. Legalább húsz pipi nyüzsög a bárban, és neki pont azt kellett kiszúrnia, akiért újdonsült ismerőse rajong.
  - Nem, baromira nem érdekel a gyerek. Azért jöttem, hogy magamat reklámozzam, és elcsábítsalak egy randira. Velem, nem vele!
Melissa nagy szeme a csodálkozástól még nagyobbra tágult. Nem akarta elhinni, hogy egy ilyen nagymenő felfigyelt rá, és randizni akar vele. Annyi szép lány van itt, hozzájuk képest ő csak egy fiús alkatú, rövid lábú, apró mellű, szürke kisegér. Nem értette, mit lát benne ez a Casanova.
A lány értetlenül pislogott, nem jutott szóhoz. Az kizárt, hogy ez a fiú komolyan érdeklődne iránta. Nem olyan nagy szám ő, hogy az ilyen vagány macsók, csak úgy rácuppanjanak.
  - Figyelj... - kezdte a lány, de szeméből sütött az elutasítás. - nem is ismerlek! Miért randiznék veled?
  - Talán, hogy megismerj. - mosolygott Jay, és Melissa attól félt, ha ezt sűrűn csinálja, még a végén igent mond neki. Eszméletlenül szép mosolya volt.
  - És ha nem akarlak megismerni? - kérdezte a lány fagyosan.
  - Az kizárt! - felelte a fiú magabiztosan, de aztán szépíteni kezdte a dolgot. - Úgy értem, nagy veszteség lenne neked, ha nem ismerkednél meg egy ilyen remek sráccal, mint én.
Melissát meghökkentette a fiú beképzeltsége, de olyan lazán és nyíltan adta elő magát, hogy nem tudott rá haragudni. Akaratlanul is mosoly szökött az arcára.
  - Micsoda önbizalom! - nevetett a lány, bármennyire nem akart.
  - Nekem meg ez a huncut mosoly tetszik, ami ott bujkál a szemedben. - kacsintott a fiú továbbra is nyomulós stílusban.
  - Te képzelődsz! - hárította a lány. - Én maga vagyok az áldott jó kislány!
  - Komolyan? - Jay a szék támlájára tette a két tenyerét és rátámasztotta az állát. Titokzatos pillantást küldött a lány felé. - Tudod, hogy ezt kihívásnak tekinthetem? Nekem ugyanis az a legizgalmasabb, amikor egy jó kislány, miattam lesz rossz.
Melissa érezte, hogy elpirul, pedig ez tizennyolc év alatt ritkán fordult elő vele. Ez a nagy dumás, szívdöglesztő fazon kezdte levenni a lábáról, pedig világéletében viszolygott az ilyen öntelt, nyomulós alakoktól, de Jay Amstrongban volt valami, ami miatt jól állt neki ez a stílus, és Melissa akaratlanul is vonzódott hozzá.
  - Nem olyan lány vagyok, akit könnyű levenni a lábáról. - figyelmeztette a lány Jay-t.
  - Azt hallottam. - mosolygott megint a fiú, és megint pózt váltott. Két kezét az asztalra fektette és a lánynak feltűnt, hogy egy halálfej van tetoválva a bal keze középső ujjára. - Scott barátunk szerint maga vagy a két lábon járó hűtőszekrény.
Melissának nem tetszett, hogy ilyeneket mondanak róla a háta mögött. Viszont nem hiába hívták jégcsap-hercegnőnek, mert mióta középiskolába járt, sorra kosarazta ki az udvarlókat, de nem azért, mert hideg lenne, csupán csak azért tette, mert eddig nem találkozott olyannal, aki felkeltette volna az érdeklődését. EGÉSZEN MOSTANÁIG...
  - Scottnak csak savanyú a szőlő, mert folyton kikosarazom. - magyarázta a lány haragtól összeráncolt homlokkal.
  - Lehet... de nem gondolod, hogy itt a kínálkozó alkalom, hogy megmutasd neki, nem vagy érzéketlen hárpia? Gyere el velem valahová holnap délután, hogy jobban megismerkedjünk!
Melissa nem is tudott hirtelen válaszolni. A fiú ügyesen sarokba szorította. Jól játszott a szavakkal. Pontosan úgy tálalta a meghívást, hogy ne lehessen nemet mondani rá. Egyrészt igaza volt a srácnak, ha randiznának, lemoshatná magáról a jéghercegnő nevet, másrészt pedig Jay Amstrong személyisége annyira vonzotta, hogy a világ végére is elment volna vele, gondolkodás nélkül.
A lány nagyot sóhajtott, győzött a szíve...
De mielőtt válaszolhatott volna, megérkezett Will és Howie, belerondítottak az idilli pillanatba.
Howard döbbenten méregette Melissát az ellenszenves fickóval. A lányról sütött, hogy elolvadt a fickótól, és ez módfelett bosszantotta. Ha szemmel ölni lehetett volna, a laza, szőke huligán holtan esett volna össze.
Will megérintette Melissa vállát.
  - Baj van, csajszi! Apám most hívott, hogy kell neki a kocsi, szóval lépnünk kell. A belvárosig elviszlek titeket... bocs, hogy ilyen hirtelen...
Melissa alig tudta kényszeríteni magát, hogy a pillantását elszakítsa Jay-től, és a dadogó Willre figyeljen. Olyan volt ez, mintha felébresztették volna egy édes álomból.
  - Jó, akkor menjünk! Semmi vész! - Melissa kapkodva felállt, a szék támlájáról leakasztotta a dzsekijét és magára húzta. - Bev és a többiek?
  - Búcsúzkodnak! - intett a bárpult felé Will, ahol Beverly és Sona Ethanékkel beszélgetett. Oliver már az ajtóban toporgott.
Melissa vetett még egy élénk pillantást újdonsült ismerősére. Jay arcáról sütött a csalódottság, és ez jól esett a lánynak.
  - Akkor szia! - nézett a hideg kék szemekbe Melissa. Már el is fordult, és követni akarta Willéket, amikor Jay elkapta a karját. Hosszú ujjainak érintése olyan volt, mintha megrázta volna a lány bőrét. Szinte érezte az elektromos szikrák pattogását.
  - Melissa, még nem válaszoltál a kérdésemre! - figyelmeztette a fiú, és elengedte a lány kezét, meglepődés suhant át az arcán.
  - Hát... nos... Ha jól tudom, egy suliba járunk, megtalálsz, ha akarsz! - közölte Melissa csalafinta mosoly kíséretében, és otthagyta a fiút.
A belvárosig Will kocsijában feszült volt a hangulat, mindenki Jay-ről faggatta Melissát, de a lány makacsul hallgatott. Csak Howard volt szótlan és közömbös, de belül fortyogott az idegtől.
Közben Jay visszasétált a bárpulthoz, és csatlakozott Ethanékhez.
Alig ült le, a fekete szemű Scott haragosan nézett rá.
  - Annyi jó buksza futkos itt, pont arra a csajra kellett rámozdulnod, aki nekem tetszik?
Jay, mint egy karmester leintette, és lenéző pillantást vetett a srácra.
  - Először is: nem volt ráírva, hogy a tiéd, másodszor: Melissa nem is a tiéd, mert baromira nem érdekled, és harmadszor: győzzön a jobbik, mert holnap suli után randizni fog velem!
Scott mérgesen fújtatott, gyűlölködő pillantást vetett az önelégült macsóra, aztán legyintett és szélsebesen kiviharzott a bárból.
  - Jay Amstrong, sikerült az első nap szerezned egy ellenséget. - nevetett új haverjára Ethan.
  - Megéri a kicsike... - mosolygott Jay az állát vakargatva.
Melissa és Howie a belvárosból busszal ment haza. A lány furcsállta, hogy máskor szószátyár barátja milyen hallgatag, de nem kérdezte az okát. Örült a csendnek, így zavartalanul gondolhatott Jay Amstongra. Még mindig bizsergett benne valami, ha felidézte maga előtt a srác arcát. Úgy érezte, a végzet akarata volt, hogy ma találkozzanak...